A halláscsökkenés kialakulása

A különböző orvosi és diagnosztikai felmérések szerint a fejlett nyugati társadalmakban a lakosság közel 16%-ának van kisebb vagy nagyobb mértékű halláscsökkenése. A statisztikák életkor szerint jelentősen változnak: a fejlett ipari országokra általában véve jellemző az az USA adat, mely szerint a 65 év feletti lakosok 31%-os érintettséget mutatnak. A halláskárosodás kezdetben alig vehető észre, általában lassan és fokozatosan fejlődik ki és idővel egyre megszokottabbá válik. A halláscsökkenés időbeli lefolyás szerint lehet akut, és krónikus.

A tartós stressznek is fontos szerepe van a halláscsökkenés kialakulásában, hiszen felborítja a vegetatív idegrendszert alkotó szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer közötti egyensúlyt. Ha a szimpatikus (készenléti) idegrendszer hónapokon, vagy éveken át folyamatosan túlsúlyban van, a szervezet önszabályozó mechanizmusai felmondják a szolgálatot. Ez kihatással van azokra a szervekre, szövetekre is, amelyek a vér, a nyirokfolyadék vagy az endolimfa termelődését, keringését szabályozzák.

A halláscsökkenés kialakulása

A különböző orvosi és diagnosztikai felmérések szerint a fejlett nyugati társadalmakban a lakosság közel 16%-ának van kisebb vagy nagyobb mértékű halláscsökkenése. A statisztikák életkor szerint jelentősen változnak: a fejlett ipari országokra általában véve jellemző az az USA adat, mely szerint a 65 év feletti lakosok 31%-os érintettséget mutatnak. A halláskárosodás kezdetben alig vehető észre, általában lassan és fokozatosan fejlődik ki és idővel egyre megszokottabbá válik. A halláscsökkenés időbeli lefolyás szerint lehet akut, és krónikus.

A tartós stressznek is fontos szerepe van a halláscsökkenés kialakulásában, hiszen felborítja a vegetatív idegrendszert alkotó szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer közötti egyensúlyt. Ha a szimpatikus (készenléti) idegrendszer hónapokon, vagy éveken át folyamatosan túlsúlyban van, a szervezet önszabályozó mechanizmusai felmondják a szolgálatot. Ez kihatással van azokra a szervekre, szövetekre is, amelyek a vér, a nyirokfolyadék vagy az endolimfa termelődését, keringését szabályozzák.

A halláscsökkenés hatékony és eredményes terápiája ma még nem ismert. Az elmúlt 20 évben a biofizikai kutatások által létrehozott megoldások a halláskárosodással kapcsolatos jelenségek befolyásolása terén egyre szélesebb körben kerültek a kutatás és klinikai alkalmazás fókuszába. 

Ezek közül különösen az elektromágneses sugárzás terápiás célú alkalmazása bizonyult perspektivikusnak. A neuromoduláció használatával kapcsolatban számos pozitív eredményről számolnak be mind az általános terápia, mind a halláskárosodás terápiája kapcsán. 

Az idegi eredetű halláscsökkenés (többnyire) multi-kauzális természetének megfelelően a neuromoduláció szimultán, több oldalról is segítheti a szervezet regenerációs folyamatait. Az idegrendszerre gyakorolt extrém alacsony intenzitású elektromágneses tér neuromodulációs hatása a szervezet önregenerációs képességét a funkcionális egységek szintjén is támogatja.

A halláscsökkenés hatékony és eredményes terápiája ma még nem ismert. Az elmúlt 20 évben a biofizikai kutatások által létrehozott megoldások a halláskárosodással kapcsolatos jelenségek befolyásolása terén egyre szélesebb körben kerültek a kutatás és klinikai alkalmazás fókuszába. 

Ezek közül különösen az elektromágneses sugárzás terápiás célú alkalmazása bizonyult perspektivikusnak. A neuromoduláció használatával kapcsolatban számos pozitív eredményről számolnak be mind az általános terápia, mind a halláskárosodás terápiája kapcsán. 

Az idegi eredetű halláscsökkenés (többnyire) multi-kauzális természetének megfelelően a neuromoduláció szimultán, több oldalról is segítheti a szervezet regenerációs folyamatait. Az idegrendszerre gyakorolt extrém alacsony intenzitású elektromágneses tér neuromodulációs hatása a szervezet önregenerációs képességét a funkcionális egységek szintjén is támogatja.

Neuromoduláció alkalmazása tinnitus esetén

A szubjektív fülzúgás (tinnitus) fokozott neuronális szinkronizációval jár. A Restorative Neurology and Neuroscience folyóiratban 2012-ben megjelent tanulmányban a szerzők egy modellalapú deszinkronizációs technika, az akusztikus koordinált visszaállító (CR) neuromoduláció alkalmazásával kapcsolatos eredményekről számolnak be, amelyet a fülzúgással kapcsolatos idegsejtek szinkronizációjának specifikus ellensúlyozására alkalmaztak. Ennek hatására elérték a patológiás szinaptikus kapcsolat megszűnését, és az idegsejtek szinkronjának újrakondicionálását. 

Szintén akusztikus koordinált visszaállító neuromoduláció alkalmazásával kapott eredményeikről számolnak be a szerzők a Frontiers in Neurology folyóirat 2015-ben megjelent számában. Itt 66 szubjektív tonális tinnitusban szenvedő beteget akusztikus CR neuromodulációval kezeltek. Az eredményeket retrospektíve, a vizuális analóg skála változásaival és a tinnitus handicap kérdőív (THQ) pontszámai alapján értékelték. A 22-26 hetes terápia után az alapszinthez képest a THQ-pontszámok szignifikánsan, 19,4% -kal javultak.

A krónikus tonális fülzúgást gyakran szenzoneurális halláskárosodás kíséri, amely változó hangolási görbékkel és maszkolási sávszélességgel jár. Ennek kezelésére a szerzők tanulmányukban az úgynevezett hallásküszöb adaptált koordinált visszaállító (HTA-CR) neuromodulációt alkalmazták. Ez a módszer CR neuromoduláción alapul, amely krónikus tonális tinnitus esetén hatékony kezelésnek bizonyult. 

A Journal of Audiology and Otology 2020-as számában a szerzők fülzúgást mutató betegek esetében transzkranialis mágneses stimuláció; transzkranialis elektromos stimuláció, pl. transzkranialis egyenáramú stimuláció; váltóáramú-ingerlés; transzkranialis véletlenszerű zajstimuláció; valamint transzkután vagus idegi stimuláció és bimodális kombinált hallási és szomatoszenzoros stimuláció alkalmazásával elért eredményeiket tekintik át. Ezek egy része a fülzúgás tüneteinek terápiás szuppresszióját mutatta, de ez általában minimális, átmeneti volt, és csak a betegek egy alcsoportjában figyelték meg. Ezért szisztematikus metaanalízisekre van szükség az ismétlődő transzkranialis mágneses stimuláció hatékonyságának további értékeléséhez krónikus fülzúgás és hallásvesztés esetén.

Neuromoduláció alkalmazása tinnitus során

A szubjektív fülzúgás (tinnitus) fokozott neuronális szinkronizációval jár. A Restorative Neurology and Neuroscience folyóiratban 2012-ben megjelent tanulmányban a szerzők egy modellalapú deszinkronizációs technika, az akusztikus koordinált visszaállító (CR) neuromoduláció alkalmazásával kapcsolatos eredményekről számolnak be, amelyet a fülzúgással kapcsolatos idegsejtek szinkronizációjának specifikus ellensúlyozására alkalmaztak. Ennek hatására elérték a patológiás szinaptikus kapcsolat megszűnését, és az idegsejtek szinkronjának újrakondicionálását. 

Szintén akusztikus koordinált visszaállító neuromoduláció alkalmazásával kapott eredményeikről számolnak be a szerzők a Frontiers in Neurology folyóirat 2015-ben megjelent számában. Itt 66 szubjektív tonális tinnitusban szenvedő beteget akusztikus CR neuromodulációval kezeltek. Az eredményeket retrospektíve, a vizuális analóg skála változásaival és a tinnitus handicap kérdőív (THQ) pontszámai alapján értékelték. A 22-26 hetes terápia után az alapszinthez képest a THQ-pontszámok szignifikánsan, 19,4% -kal javultak.

A krónikus tonális fülzúgást gyakran szenzoneurális halláskárosodás kíséri, amely változó hangolási görbékkel és maszkolási sávszélességgel jár. Ennek kezelésére a szerzők tanulmányukban az úgynevezett hallásküszöb adaptált koordinált visszaállító (HTA-CR) neuromodulációt alkalmazták. Ez a módszer CR neuromoduláción alapul, amely krónikus tonális tinnitus esetén hatékony kezelésnek bizonyult. 

A Journal of Audiology and Otology 2020-as számában a szerzők fülzúgást mutató betegek esetében transzkranialis mágneses stimuláció; transzkranialis elektromos stimuláció, pl. transzkranialis egyenáramú stimuláció; váltóáramú-ingerlés; transzkranialis véletlenszerű zajstimuláció; valamint transzkután vagus idegi stimuláció és bimodális kombinált hallási és szomatoszenzoros stimuláció alkalmazásával elért eredményeiket tekintik át. Ezek egy része a fülzúgás tüneteinek terápiás szuppresszióját mutatta, de ez általában minimális, átmeneti volt, és csak a betegek egy alcsoportjában figyelték meg. Ezért szisztematikus metaanalízisekre van szükség az ismétlődő transzkranialis mágneses stimuláció hatékonyságának további értékeléséhez krónikus fülzúgás és hallásvesztés esetén.

Schneider Katalin ügyvezető

E-MAIL

info.biologiai.adaptacio@gmail.com

TELEFON

+36 1 234 567

Schneider Katalin ügyvezető

E-MAIL

info.biologiai.adaptacio@gmail.com

TELEFON

+36 1 234 567